Hír

Flander Marci: “A lehető legjobb eredményeket hoztam ki magamból 2018-ban”

Ilyen volt Flander Marci 2018-as szezonja! 

Felemás érzésekkel, de alapvetően pozitívan gondolok vissza a mögöttem álló szezonra. Természetesen botorság lett volna úgy nekivágni, hogy sikerülhet túlszárnyalni a 2017-est, amikor is minden távon megnyertem a korosztályos bajnokságot (a nagyatádi hosszútávú OB-t méghozzá pályacsúccsal), és emellett is szinte minden versenyen dobogós voltam, ahol elindultam.

Nem is így indultam neki a szezonnak, sokkal inkább úgy, hogy a teljes állású munka, és egyéb elfoglaltságaim mellett sikerüljön a maximumot kihozni a triatlonból. Fő célként pedig a hosszú triatlon legnagyobb attrakciójára, a Hawaii Ironman Világbajnokságra való kijutást tűztem ki magam elé.

A tavaszt általában futóversenyekkel kezdem, így voltam ezzel idén is. Az első a hagyományos Pécs-Harkány 25 km-es utcai futóverseny volt, ahol sikerült eddigi legjobb időmet megfutva az abszolút második helyre felérnem. Ezt követte egy hazai rendezésű félmaraton Baján, ahol már HOKA cipőben sikerült megfutnom az előzetesen kitűzött 1:15-ös félmaraton körüli időt, így bizakodva tekintettem a következő triatlon szezon elébe.

Ezt Tiszaújvárosban kezdtem, ahol első nap megnyertük a felnőtt amatőr csapat OB-t, másnap pedig az abszolút korosztályos futamon sikerült elsőként átszakítani a célszalagot.
Ezután egyből Székesfehérvárra utaztunk, ahol újabb első helyet sikerült elhozni az ott megrendezett olimpiai távú versenyről.

Ezután kezdődtek a számomra meghatározóbb hosszabb távú versenyek (közép és ironman táv), amiből az első a Balatonkenesén megrendezett Középtávú OB volt. Itt az abszolút 5. helyet sikerült elcsípnem. Ezután következett a Magyarországon legnépszerűbb középtávú verseny, a Keszthely Triathlon, ahol a 3. legjobb magyarként végeztem.

Innentől méginkább felpörögtek az események, és már ott is voltam Nizzában, azon az Ironman versenyen, ahol a Hawaii kvalifikációt meg akartam szerezni. Sajnos a verseny közben több technikai probléma is hátráltatott (két defekt a kerékpározáson), így a szerencse is kellett ahhoz, hogy végül mégis meglegyen a Hawaii-i indulási jog.

Egyből a nizzai hétvége után Dunaújvárosban indultam az Aquarius középtávú triatlonon, ahol saját magamat is meglepve sikerült másodszor is elsőként végeznem. Egy héttel a nizzai verseny után nem gondoltam volna, hogy ez összejöhet. Pár héttel később pedig már a nagyatádi hosszútávú OB következett, ahol címvédőként álltam rajthoz. Sajnos a versenyen nem sikerült az edzéseken mutatott formát hozni, így idén „csak” a második helyet sikerült megszerezni, de ennek is nagyon örültem a körülmények ismeretében.

Ezután a fókuszba már egyértelműen a Hawaii-i ironman világbajnokság került, de a motiváció, és az edzések színesebbé tétele miatt még rajthoz álltam pár versenyen. Az egyik ilyen a tatai Old Lake Man féltávja volt, ahol sikerült megvernem többek között az idei nagyatádi bajnokot, és ezzel az 1. helyen végeznem. Szeptember elején még Erdélybe is ellátogattam egy igazán kemény, de gyönyörű helyen megrendezésre kerülő féltávú triatlonra, ahol egy kemény verseny után a 2. helyre állhattam fel.

Ezután következett az év fő versenye, az Ironman Világbajnokság Hawaii-on. Reális célként a 4 évvel korábbi időm megjavítását tűztem ki, ami 9 óra körüli idő elérését jelentette. Erre gyakorlatilag a futás 24-ik kilométeréig nagyon jó esélyem volt, innentől kezdve viszont sajnos a túlélés és a célba érés maradt a fő szempont. Életem 19. ironman távú versenye volt ez, mégis sikerült frissítési hibákat elkövetnem, ami végül keresztbe húzta az eltervezett idő elérését. Ettől függetlenül nem lehetek elégedetlen, mert az ide való kijutás már önmagában is óriási eredmény.

2018-at összegezve úgy vélem, hogy a rendelkezésemre álló időt és energiát tekintve a lehető legjobb eredményeket sikerült belőle kihoznom, amiben sokat segített persze, hogy futócipő területén egymásra találnunk a HOKA-val. A futás mindig is közel állt hozzám a 3 sporton belül, és így első kézből tapasztalhattam meg, hogy a hosszú távú triatlonban, miért olyan dinamikus a márka előretörése. Remélem, még sok közös sikernek örülhetünk majd együtt a jövőben is.

Szép volt Marci, gratulálunk, csak így tovább jövőre is!