Hír

Technikás, ragaszkodó, tempós: Hoka Torrent teszt

Allaga Tomi az elmúlt fél évben nagyon sokat futott a Torrentben, és most leírta a tapasztalatait.

Szeretem az arany középutat, az élet minden területén. Ennek megfelelően jó néhány éve még furcsán néztem a bumszli Hokákra (vagy ahogy sokan hívták, holdjárókra, kacsatalpakra), és nem tudtam elképzelni, hogyan lehet ezekben terepen futni bokaficam nélkül.
Időközben sokat változtak a cipők, sokat szépültek a modellek, és megindult a kereszteződés a minimalistább csukákkal. Ennek megfelelően egyrészt jóval többféle, másrészt jóval vonzóbb cipők közül választhatunk a HOKA polcairól is.

Ennek a folyamatnak egyik kulminációja a HOKA ONE ONE TORRENT. Amint megláttam a katalógusban, tudtam, hogy szeretnék egy ilyet. Nem készülök nagyon hosszú távokra, szeretem a technikás pályákat, de nem ős-atlétaként főleg versenyeken szükségem van egy határozott csillapításra is. Úgy tűnt, ez a cipő most mindezen feltételeknek eleget tehet, és kb. fél év használat után elmondhatom, így is lett.

2018 augusztus végén kezdtem használni a cipőt, akkor elsődleges célom vele egy sikeres Sky VB szereplés volt. Sok szint, vizes, csúszós terep, némi döngetős lejtőzés – nem volt panaszom, a TORRENT a nevének megfelelő környezetben (utalva a sok vízre, szűk vízmosásokra, off-road környezetre) jó társnak bizonyult. Nagyon megtetszett a cipő, úgy éreztem, másban nem is fogok futni terepen.

Később elkezdtem készülni a Piros 85-re, ami viszont száraz, lapos, hosszú versenyt jelentett, tehát az előző szöges ellentétét. Hosszabb edzéseim során kiderült, hogy „futósabb” terepen is kényelmes, kellő csillapítást nyújt, és vízhólyagokat sem okoz (ez persze egyéni). Bár a versenyen csak a maratoni távig jutottam, leghosszabb edzésem (55 km) alapján azt mondhatom, 80-100 km körüli nem túl szintes távokra még javasolható ez a cipő. Könnyű, van csillapítása is, és nedves leveleken, sárban sem fog meglepetés érni minket.

Ha még nem volt elég meggyőző, nézzük meg közelebbről!
Az egész cipő elsőre olyan, mintha egy kubista képet néznénk. A talpa agresszív, közepesen mély mintázattal. A fogak viszonylag sűrűn állnak, ezért makacs sár esetén számolnunk kell némi feltapadással, de hóban, vizes avarban, és nem dagonya-jellegű sárban megfog szépen. Értelmetlen kis rések egyébként nincsenek a talpban, amiből futás után ki kéne kapirgálni a sarat, egy-két összeütéssel nagyjából tisztába rakhatjuk a csukát. Némi netes böngészés alapján voltak, akik sarokra érkezésnél csúszást tapasztaltak, ezt én szerencsére nem tudom megerősíteni. A kialakításban nem túl szembeötlő a gördülést segítő „banán alak”, de a talp kialakítása és a hab (PROFLY technológia) mindenképp a középtalpas érkezést támogatja leginkább.

A cipő orrán van egy szokásos és nagyon hasznos kőbe rúgás ellen védő megerősítés, de ez szerintem lehetne kicsit magasabb is. Ha valami hiányossága van a modellnek, az talán ez. Ami viszont dicséretes, az a talp és felsőrész határán végigfutó vastag gumiszalag-szerű védőréteg, ami várhatóan jelentősen megnöveli a cipő élettartamát.

Ha már élettartam… tudom, fontos ez mindenkinek, és nehéz olyan cipőt találni, ami annyit bírna, mint szeretnénk. Az én TORRENT-emben valamivel több, mint 300 km van, hazai köves-saras utaktól kezdve tocsogó, éles fűvel borított skót ösvényekig. Ez semmiképp sem mondható soknak, de arra elég, hogy kiderüljön, strapás lesz, ugyanis használatból eredő anyaghiba mindeddig nem jelent meg rajta. Azért fogalmazok így, mert egy mosógépes tisztítást követően az egyiken megjelentek kis hibák, amiket a pár másik tagja okozott forgolódás közben talpmintájával (véletlen centrifuga is volt a programban…). Rossz ötlet volt, ne utánozzátok!

A gyári cipőfűző lapos, kikötődés ellen megfelelő, de kicsit hosszú, ezért érdemes végig befűzni, vagy legalább kettőre kötni. A nyelv nem extrán párnázott, de kényelmes, és nem bújik a cipőbe menet közben. Az elérhető színek közül nekem a kékeszöld-narancs jött be, de a sárgás is menő – ez persze ízlés kérdése.

Összességében tehát szerintem a TORRENT-tel sikerült egy küllemre is menő, nem agyoncsillapított, mégis kellően kényelmes és tartós cipőt alkotni, amit elsősorban nedves viszonyok közt érdemes szabadjára engedni.

Szöveg és fotók: Allaga Tamás