Hír

“Kényelem, csillapítás, sebesség” – Flander Marci és a HOKA Carbon X

A HOKA cipői az ultrafutók köreiben váltak ismerté először, majd kezdék meg világhódító útjukat. Ma már ott tartunk, hogy gyakorlatilag minden típusú futáshoz, a sprinttől az ultráig, az országúton át a terepig van sokszor nem is egy modelljük.

Amikor a HOKA Carbon X-et piacra dobták, nem titkolták, hogy a leggyorsabb ultrafutó cipő megalkotására törekedtek (az 50 mérföldes világcsúcsot például egy ilyen cipőben döntötte meg Jim Walmsley, szóval jó úton járnak). Kényelem, csillapítás, sebesség. Talán ez a 3 szó össze is foglalja ezt a cipőt. Azért én szeretném kicsit jobban is bemutatni nektek, a hosszútávos triatlonista szemszögéből.

Habár főleg hosszabb távokra koncentrálok a triatlonban, azért heti egyszer mindig beiktatok egy gyorsabb, résztávos futást. Az ilyen alkalmakkor bőven a 4 perces tempó alá kerülök, amire azért nem minden HOKA modell ideális. Versenyeken pedig, még az ironman végi maratonnál is a 4 perc körüli tempót tűzöm ki magamnak. Ehhez ott olyan cipő kell, ami kényelmes, védi a lábamat, és tempót is tudok benne futni.

Korábban a HOKA Tracer modelljét használtam erre, de most felkeltette a kíváncsiságomat a Carbon X. Meg is érkezett, én pedig egyből egy 24 km tempó futással üdvözöltem hétvégén. Már bebújáskor feltűnt, hogy az integrált nyelv milyen plusz stabilitást ad a lábfejemnek. A másik, ami feltűnt, hogy a cipő milyen könnyű volt kézbevételkor (a gyártói adat 241 gramm). Nem nézegetni akartam azonban, így hamar neki is vágtam az edzésnek, aminek az első része könnyű, 5 perc körüli tempó lett volna. Helyette viszont a legrosszabb km-em az első, lett 4.34, a többi pedig inkább 4.20 környéke. Érzésre pedig olyan volt, mint amikor egy kifeszített gumiszőnyegen ugrál az ember.

Nagyon dinamikus volt az egész futás, a cipő szó szerint eldobott az aszfalttól, de a visszaérkezés ennek ellenére nagyon sima, szinte alig érezhető volt. Ennek kulcsa egyfelől a talpba épített szénszálás (karbon) betét, másfelől a PROFLY X hab, ami a HOKA eddigi legkönnyebb és legrugalmasabb habja. A kettő együtt tényleg nagyon jól működik, olyan energiákat tárol és szabadít fel, amit korábban még ilyen mértékben nem tapasztaltam egy cipőnél sem.

Személy szerint a kényelem nekem nagyon fontos amikor futócipőt választok. Viszonylag széles a lábfejem, így az utóbbi időben nehezebben találtam már első bebújásra is kényelmes lábbelit. A Carbon X lábfej része ebben is tökéletesen kielégíti az igényeimet, kellően széles, hogy kényelmet, de mégis stabilitást adjon. Végül a 24 km-es futás 20-22 km közötti nagyon erős részét 3.35 és 3.38-as tempóval zártam, ami szerintem elsőre nem is olyan rossz. Továbbá se vízhólyag, se feltört láb a futás végére. Ekkor már biztos volt, hogy a nagyatádi ironman végén ebben a cipőben futom a maratont.

Az ironmanen visszafogott kezdést terveztem, ezzel ellentétben állítólag közel 3.30-as tempóban indultam neki a távnak, amit belülről közel sem éreztem ilyen gyorsnak. Aztán ahogy a hőmérséklet is emelkedett, úgy lassultam be én is szépen, és a végén a közelébe sem voltam a tervezett 3 órán belüli időmnek. Hozzá kell tennem, hogy ez nem a cipőn múlott, mert az még a folyamatos locsolás ellenére sem törte fel a lábam, nem okozott vízhólyagot, sőt az egyrétegű, hálós, légáteresztő felsőrésze összesen nem szívott be annyi vizet, mint fél pár zoknim, így nem éreztem, hogy mázsás súlyokat cipelnék. Igazából a tempót csupán a beiktatott, és frissítés miatti kényszerséták rontották le, mert amikor futottam, bőven 4.20 körüli tempóm volt még a végén is.

A fentieket összefoglalva nem kérdés, hogy a következő 2 triatlonversenyemen (Tatán a rövidtávú OB-n, és Nizzában az IM70.3 világbajnokságon) melyik cipőben fogok indulni. Aki pedig hasonló dolgokhoz keres cipőt, az mindenképpen próbálja ki, mire képes ez a cipő.

Fotók: Flander Marci, Peter Sardi Photo