Ő is Hokában fut

Ő is Hokában fut – Elek-Belus Fruzsina

Mikor és miért kezdtél el futni?

A gimnáziumi évek alatt a futás volt az egyetlen sport, amit ki nem állhattam. Az egyetemen – főként időhiány miatt – viszont már 2-6 km-eket rendszeresen kocogtam, amit később is folytattam. A váltás 2009-ben jött, ugyanis ekkor – „viszonylag későn”, 28 évesen – kezdtem el kacérkodni a hosszútávfutás gondolatával. Akkoriban, mivel távkapcsolatban éltem, a munka mellett rengeteg szabadidőm akadt, a levezetetlen energiámmal pedig kezdeni kellett valamit. Ugyanakkor elég sok lelki probléma gyötört, így a futás egyfajta terápiás jellegű szabadidős tevékenységgé vált. 2009-ben futottam az első félmaratonomat Prágában, 2010-ben pedig jött az első maraton, ezt követően pedig az egyre hosszabb távok, később főleg terepen.

Hogyan ismerkedtél meg a Hokával, mikor és miért próbáltad ki és kezdted el használni?

Emlékeim szerint az első pár Hoka cipőmet, egy Rapa Nuit 2013-ban vettem, ekkoriban Magyarországon ezt a márkát még főleg csak terepfutók használták. A Rapa Nui szerelem volt első próbálásra, innentől kezdve terepre mindig ezt a modellt vettem, egészen addig, amíg ki nem vonták a forgalomból. A helyét a Hoka Challenger vette át, amelyből azóta már megszámlálhatatlan párat koptattam szét a hegyen. Miután a második gyermekemet megszültem 2015-ben, az addig aszfaltra használt más márkás cipőmet is Hokára váltottam, a Clifton mellé tettem le a voksom, ami tulajdonképpen a Challenger aszfaltos párja.

Milyen Hokát használsz jelenleg, melyik a kedvenc Hoka modelled, miért?

Aszfalton jelenleg egy Clifton 5-ös modellt nyűvök szét, terepen az aktuális edzőtársam egy Challenger ATR 3-as modell. 2018-ban nem sokat futottam terepen, mivel a Rendőr Maraton Európa Bajnokságra készültem, de amint szétütöttem ezt a korábban vásárolt darabot, várom, hogy kipróbáljam végre az ATR 4-es modellt, amiről már sok szépet hallottam. Azért szeretem ezeket a cipőket, mert mindamellett, hogy párnázottak, könnyűek, gyorsak, ráadásképpen teljesen illeszkednek a lábfejemhez.

Melyik futóeredményedre vagy a legbüszkébb?

A Bükk Hegyi Maratonon elért két győzelmem (2014, 2016), a 2017-es Piros 85-ön megfutott 10 óra 20 perces eredményem, valamint a 2017-es Suhanj! 6 órás jótékonysági versenyen elért harmadik helyezésem (64 km) mellett talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy idén részt vehettem a Rendőr Maraton Európa Bajnokságon, Dublinban, a három fős női rendőr csapat tagjaként (3:30:42).