Ő is Hokában fut

Ő is Hokában fut – Koós Tímea

Koós Tímea aszfaltos futóként ismerkedett meg a Hokával, de manapság már főként terepen használja a márka futócipőit.

Mikor és miért kezdtél el futni?

Soha nem szerettem futni. Ha nagyon muszáj volt, pl. a gimnáziumban, akkor még felmentést is kértem az iskolakörök alól. 2013 környékén egy magánéleti válság közepén gondoltam, hogy a legjobb gyógyír a „legkevésbé szeretem” sport lehet a sebeimre. Gondoltam, ha a futás menni fog, megbirkózom majd az egyéb nehézségekkel is.
Még év végén teljesítettem az első félmaratonomat, majd 2014-től edzői irányítással heti hatszor kezdtem el futni. Év végén egy szuper élménnyel futottam maratont, de ezután hamar a terepfutás felé fordultam. Beszippantott az erdők és a hegyek világa, meg az egyre növekvő távok.
Az első ultrám az első UTH 50-es távja volt, ami a sár miatt marad emlékezetes, aztán a Zugspitz Ultra Trail középtávja következett, ez az első magashegyi élmények miatt vált felejthetetlenné. Ott valami végleg magával ragadott, nagy vágyam újra ilyen csodálatos körülmények között futni.

Hogyan ismerkedtél meg a Hokával, mikor és miért próbáltad ki és kezdted el használni?

2014-ben vettem az első Bondimat, edzői ajánlásra, akkor még csak a Nomádban lehetett kapni. Főként terepultrások használták, szerintem ritka vendég volt a Margitszigeten kocogó lány náluk – de én iszonyú sokat jártam a fiúk nyakára cipő ügyben. 🙂 Emlékszem az első méterekre a Hokában, mintha nem is futócipő lett volna rajtam, annyira más volt. A mai napig szeretem a nagyon párnázott modelleket. Aztán jöttek a terepes Stinsonok, vele párhuzamosan hóba-sárba a Mafate Speed-ek és aszfaltra a Conquest széria.

Milyen Hokát használsz jelenleg, melyik a kedvenc Hoka modelled, miért?

Nagy Hoka gyűjtő vagyok, szívesebben vásárolok futócipőt magamnak, mint utcait. 🙂 Terepre most a Speedgoat 2-es a favorit, szerintem a Hoka egyik legjobban sikerült cipője, szerelem volt első futásra. Egyedül sárban cserélem le egy Mafate Evo-ra, ami annak ellenére, hogy nagyon könnyű, keményebb-harapósabb, még nekem is elég a csillapításban. Most nagy kedvenc ez a modell is.

Aszfalton ritkán futok, így ott még mindig egy Conquest 3-ast koptatok, már 1200 km van benne, de bírja. Lassan keresem az utódját. 2018-at egy komoly gerincsérvvel “indítottam”, de pár hónap alatt szerencsére újra tudtam fájdalom nélkül futni, azóta sincs problémám – ezt a gyógytornászom segítsége mellett egyértelműen a Hokáknak köszönhetem.

Melyik futóeredményedre vagy a legbüszkébb?

Egyértelműen a 2015-ös OCC teljesítésemre. Az egy nagyon jól sikerült verseny volt, Chamonix és az ottani hegyek azóta is a szívem csücske, remélem visszatérek még oda, nem csak kísérőként. A legnagyobb eredménynek mégsem ezt tartom. Időközben a férjemet is megfertőztem a futás (és a Hoka) szeretetével, aki azóta szintén teljesítette ezt a versenyt. És a legnagyobb öröm, hogy a kisfiunk egy ilyen sportos közegbe született. Kisgyerek mellett mindkettőnknek futni óriási kihívás, de egyelőre szépen vesszük az akadályokat, és lassan én is visszatérek az egyre hosszabb terepes versenyekhez.