Ő is Hokában fut

Ő is Hokában fut – Kováts Mihály

A televíziós szerkesztőként dolgozó Misi gyakori vendég a Margitszigeten és a Budai-hegységben egyaránt.

Mikor és miért kezdtél el futni?

Hat éve épp valami űrt készültem betölteni az életemben, és véletlenül pont a futást találtam meg. Egy félmaratonnal indítottam, és bár nagyon kikészültem, nem adtam fel, sőt. 2014-től futok rendszeresen, akkor futottam le az első maratonomat. 2 éve pedig főleg terepen futok, és szeretek ultrázni. Kivéve a versenyek közben persze, amikor konkrétan gyűlölöm magam, amiért elindultam egy 10 km-nél hosszabb távon. Volt pár évem edzővel, de most csak úgy futok, abból élek, amit összeszedek a rutinos terepes barátaimtól. De ezen épp most készülök változtatni.

Hogyan ismerkedtél meg a Hokával, mikor és miért próbáltad ki és kezdted el használni?

Amikor először láttam egy Hokát egy futóboltban, ahová épp az első cipőmet mentem be megvenni, nem hittem el, hogy ilyen létezik. Valami nagyon bizarr cipő ez, gondoltam, és biztos az is fura, aki ilyenben fut. Aztán megismertem sok ilyen furának gondolt embert, és rá kellett jönnöm, hogy igazából nem is azok. És mivel olyan menő akartam lenni, mint ezek a terepultrás pajtások, megvettem az első Hokámat, egy Challenger 2-t, de persze ettől nem lettem menő, sajnos. Viszont nagyon kényelmes volt, puha, terepen mindig bevált, és általában strapabírók is a Hokáim. Aszfalton pedig egy időben Tracert használtam, azt is nagyon bírtam.

Milyen Hokát használsz jelenleg, melyik a kedvenc Hoka modelled, miért?

Néha elolvasom a Terepfutás FB oldalán a cipőteszteket, és elcsodálkozom, hogy sokan milyen tudományos igénnyel tudnak beszélni egy Hokáról. Nekem inkább érzés: most egy Challenger 4-et használok, amit nagyon szeretek, de van egy Speedgoat 2-m is, aminek a korábbi változatát szerettem jobban. Hiába ugyanaz a méret, az elsőt sokkal jobban bírta a lábfejem. Persze ezekben is csúszkálok, ha nagy a sár vagy a hó, de szeretek futni bennük.

Melyik futóeredményedre vagy a legbüszkébb?

Az első maratonomra az vagyok, 2014-ben futottam Frankfurtban (3:27). Az első terepultrámra is, a 2017-es Piros 85-re, sose hittem volna, hogy ennyit le tudok futni, és közben ilyen gyorsan eltelik az a rengeteg idő (10:02). Hokában futottam az idei félmaraton PB-met, az is emlékezetes (1:26) A hosszúak közül pedig legjobban 2018-as Szent László Trailt élveztem, gyönyörű volt belefutni a hajnalba és a reggelbe, és megállni egy picit a Prédikálószéken napfelkeltekor.