Ő is Hokában fut

Ő is Hokában fut – Mag Erika

Mag Erika ultrafutóként és futóedzőként is “nyakig van” a futóéletben, erről, és a kedvenc cipőiről is mesélt most egy kicsit.

Mikor és miért kezdtél el futni? 

Kb. 7 éve kezdtem el futni teljesen a nulláról. A fiam születése után rajtam maradt elég jelentősnek mondható súlyfeleslegtől szerettem volna megszabadulni. Az első alkalom után sírva mentem haza, kb. 400 métert tettem meg. Akkor pár hónapig nem is mentem ki újra. Végül mégis összeszedtem magamat, rendszeresen elkezdtem futni, szépen alakultam is kívül-belül és benne maradtam, életformámmá vált a futás. Ma már olyan természetes, mint a fogmosás. Ha nem megyek, nincs jó szájízem. 🙂

Hogyan ismerkedtél meg a Hokával, mikor és miért próbáltad ki és kezdted el használni? Milyen Hokát használsz jelenleg, melyik a kedvenc Hoka modelled, miért? 

Hokát az első ultrafutó próbálkozásaim (6 órás körözős versenyek) után kezdtem el használni 2016-ban. Akkor Bondim volt, de hamar Cliftonra váltottam. Kb. 2 éve pedig Barcelona-ban a maraton expo-n felpróbáltam egy Elevon-t, futottam benne pár kört és alig akartam levenni. Azóta ez az aszfaltos cipőm, terepen pedig volt Speedgoat 1, 2-m, és most 3-asat hordok. Szeretem a Hoka kényelmét, robusztus külsejük ellenére nagyon könnyű cipők.  Érzelmileg kötődök hozzájuk. Bevallom, van olyan elhasznált cipőm, amit nincs szívem kidobni, mert olyan helyen koptatta a lábamon az utat, ami nagyon kedves emlék nekem. Szívesen kipróbálnám az új Hoka Carbon X modellt, de félek, hogy nem tudnék szabadulni tőle.

Melyik futóeredményedre vagy a legbüszkébb?

Arra vagyok a legbüszkébb, hogy ennyi időn keresztül benne maradtam a futásban. Nem túlzás azt állítani, hogy az egész életemet megváltoztatta. Persze nekem is voltak mélypontjaim, de pont ugyanúgy érdemes kivárni ennek a végét, mint akár egy ultrafutás alkalmával, mert ezután jön a csoda. Sok értékes embert ismerhettem meg általa és csodálatos helyekre jutottam el a szó eredeti és átvitt értelmében is. Egy ideje futóknak segíthetek elérni sportcéljaikat, álmaikat. Úgy érzem, nem kellett ezáltal megszakítanom eredeti segítő hivatásomat, sőt!

Természetesen a Spartathlon örök, felejthetetlen és nagyon erős élmény volt, ahogy a két Balatonkerülésem is. A terepfutás pedig egy teljesen más műfaj, a természetben lenni órákon át, a részének lenni a mai világban különleges és felbecsülhetetlen élmény. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ezeket átélhetem. Persze jó volt dobogón állni a Korinthosz.hu-n és az Ultrabalatonon, de ez csak hab a tortán. Már nem is motivál annyira, hogy hol végzek egy versenyen. Másfelé visz az utam egyelőre és ez jól van így. Gazdag vagyok.