Ő is Hokában fut

Ő is Hokában fut – Sárdiné Simonyi Nikolett

Mikor és miért kezdtél el futni? 
2015 októberében kezdtem el futni, a második kisfiam születése után 1 évvel. A férjem hatására mentem le a közeli sportpályára és kezdtem el róni a köröket. Úgy éreztem, nagy szükségem van rá, hogy kiszellőztessem a fejemet. Igen hamar megtetszett a dolog, mert egyre jobban és jobban ment, hamar növelni tudtam a távot, majd a sebességet is. Ahhoz képest, hogy nulla sportmúlttal álltam neki, hamar jó eredményeket értem el,  és ez egyre inkább motivált.
Eleinte aszfalton futottam, majd 2017-ben a férjem megmutatta, milyen az ő terepe. Akkor a terep szerelmese lettem. Ez a varázslat a mai napig tart. Jelenleg – egy jó fél év kihagyás után – vegyes talajon futok, próbálom növelni a távolságokat, kiegészítő edzésekkel vigyázni magamra, fejlődni és minél jobb eredményeket elérni.
Hogyan ismerkedtél meg a Hokával, mikor és miért próbáltad ki és kezdted el használni? 
A Hokát 2018-ban ismertem meg. Férjem javasolta ezt a cipő márkát, miután több problémára fény derült a lábammal kapcsolatban. Lábdiagnosztikán vettem részt ismételten, ahol szintén a Hokát javasolták számomra. Innentől nem is volt kérdés, hogy több hónapos kihagyásom után ezzel a márkával kezdem újra a futást.
 
Milyen Hokát használsz jelenleg, melyik a kedvenc Hoka modelled, miért? 
Első Hoka cipőm az Arahi 2-es modellje volt és még a mai napig is az. Viszonyítani – egyelőre – nem tudok, mert más típust még nem próbáltam aszfalton, de eddig nincs gondom vele. Nagyon kényelmes, minden igényemet kielégíti, amit egy futócipőtől el lehet várni. 🙂
Terepre nemrég kezdtem használni a Speedgoat 3-as modelljét, amivel eddig maximálisan elégedett vagyok. Egyelőre maximum 20-30 km-eket futok benne, tökéletesen bevált számomra.
Melyik futóeredményedre vagy a legbüszkébb?
Sok futásomra büszke vagyok, de leginkább a 2017-ben aszfalton futott 16 km-es Nyergesi Szomszédoló versenyre, ahol sikerült első helyezést elérnem. Fantasztikus érzés és élmény volt. 
Mindemellett minden terepen elkövetett futás büszkeséggel tölt el, mert teljesen más, mint az aszfaltfutás. Sokkal nagyobb odafigyelést igényel, több energiát emészt fel. Sokkal hamarabb fárad el benne az ember, de pont ettől nagyobb a dicsőség akár egy versenyen a célban, vagy csak egy befejezett edzés végén.